2012. 09. 08.
Nyár végi koncertfolyam I. (Brotherhood of Sleep a Szabad az Á-ban)
Idén egy fesztiválra se mentem el, emiatt a nyaram kissé unalmasan telt. De aztán az események szerencsés láncolata végül úgy hozta, hogy "csináltam" magamnak egy fesztet: hat napon belül három olyan buliba is ellátogattam Pesten, ahol igazán nekem való muzsikák pörögtek: az első részben a görög Brotherhood of Sleep augusztus 30-i, Szabad az Á-s koncertjéről olvashattok.
Bár az év elején Milán, a Bálványvér Booking mindenese még elég lelkesen beszélt nekem a munkájáról és a terveiről, ősz elejére oda jutottunk, hogy az említett úriember mégsem folytatja tovább egyszemélyes kultúrmisszióját. Éppen ezért is fogadtam meg magamnak, hogy az utolsó két bulijára (ha a nem csak általa szervezett Reka-showt nem veszem figyelembe) ellátogatok. És bár mind a két alkalommal jól éreztem magam, sajnos be kellett látni, hosszú távon tényleg belefáradhat az ember abba, hogy egy többmilliós városban rendre csupán 20-30-an jöjjenek el az általa szervezett eseményre.
Pedig a Brotherhood of Sleep (BoS) tavalyi műsorára egészen sokan voltak kíváncsiak (jómagam akkor nem tudtam elmenni), most viszont szomorúan kellett konstatálnunk az Szabad az Á-ban, hogy az előzenekar, a miskolci Karst zenéjét nagyobb érdeklődés övezte, mint a görög trióét. Nekem ez teljesen megfejthetetlen maradt, mivel a Karst azzal együtt, hogy jelenleg talán ők az egyetlen post-black metal csapat itthon, de számomra nem túl üdítő, amit játszanak – bár RIP korábban örömmel nézte meg őket, számomra sem lemezen, sem pedig élőben nem nyújtottak túl sokat. Persze, ha azt nézem, hogy engem a black metal már csak nagyon ritkán bír megmozgatni, hazánkban viszont továbbra is szép számmal kedvelik e műfajt, nincs is min meglepődnöm. A Karst esetében a legnagyobb kérdés számomra, hogy komolyan gondolják-e azt, amit csinálnak, avagy nagyon viccesek akarnak lenni? A zene leginkább komolynak hat, viszont az imidzs nagyon nem. A srácok talán a tanévnyitó közelsége miatt vettek fel fehér inget és nyakkendőt, mindenesetre hülyén néztek így ki. Akkor meg főleg, mikor a dalaikban is felbukkant egy-egy szellősebb, gimis zenekarok szalagtűzős repertoárjába illő téma. Kövezzen meg érte a (post-)black metal maffia, de nekem ez a koncert nem tetszett.
Bár az év elején Milán, a Bálványvér Booking mindenese még elég lelkesen beszélt nekem a munkájáról és a terveiről, ősz elejére oda jutottunk, hogy az említett úriember mégsem folytatja tovább egyszemélyes kultúrmisszióját. Éppen ezért is fogadtam meg magamnak, hogy az utolsó két bulijára (ha a nem csak általa szervezett Reka-showt nem veszem figyelembe) ellátogatok. És bár mind a két alkalommal jól éreztem magam, sajnos be kellett látni, hosszú távon tényleg belefáradhat az ember abba, hogy egy többmilliós városban rendre csupán 20-30-an jöjjenek el az általa szervezett eseményre.Pedig a Brotherhood of Sleep (BoS) tavalyi műsorára egészen sokan voltak kíváncsiak (jómagam akkor nem tudtam elmenni), most viszont szomorúan kellett konstatálnunk az Szabad az Á-ban, hogy az előzenekar, a miskolci Karst zenéjét nagyobb érdeklődés övezte, mint a görög trióét. Nekem ez teljesen megfejthetetlen maradt, mivel a Karst azzal együtt, hogy jelenleg talán ők az egyetlen post-black metal csapat itthon, de számomra nem túl üdítő, amit játszanak – bár RIP korábban örömmel nézte meg őket, számomra sem lemezen, sem pedig élőben nem nyújtottak túl sokat. Persze, ha azt nézem, hogy engem a black metal már csak nagyon ritkán bír megmozgatni, hazánkban viszont továbbra is szép számmal kedvelik e műfajt, nincs is min meglepődnöm. A Karst esetében a legnagyobb kérdés számomra, hogy komolyan gondolják-e azt, amit csinálnak, avagy nagyon viccesek akarnak lenni? A zene leginkább komolynak hat, viszont az imidzs nagyon nem. A srácok talán a tanévnyitó közelsége miatt vettek fel fehér inget és nyakkendőt, mindenesetre hülyén néztek így ki. Akkor meg főleg, mikor a dalaikban is felbukkant egy-egy szellősebb, gimis zenekarok szalagtűzős repertoárjába illő téma. Kövezzen meg érte a (post-)black metal maffia, de nekem ez a koncert nem tetszett.
A BoS ezzel szemben már inkább a fülemnek kedvesen "muzsikált", bár náluk meg a hangzást nem sikerült eltalálni: basszusorientált szerzeményeik ezen az estén elnyelték a gitárriffeket. Ami lenyűgözött, hogy a dobos, Serafim cucca gyakorlatilag ugyanúgy szólt, mint lemezen (a lábdob volt kissé halk), s eleve jól esett látni, ahogy fifikás, sok-sok pörgetéssel és cines színezéssel tarkított játékát elővezette. Az instrumentális, pszichedelikus stoner/doomból bőven elég 40-50 perc: a ráadásnál érződött is, hogy csökken a nézők lelkesedése. Ennek ellenére – mint megtudtam – a banda nagyon élvezte a bulit, mert bár például Hollandiában többen voltak kíváncsiak rájuk, ott mindenki csak állt és bámult, míg Budapesten lelkesítette őket, hogy az első sorokban ment a bólogatás az olyan nótákra, mint a Hate Forecast, az Into Our Sea of Melting Dreams vagy a Dark As Light.
A koncert után felmerült bennem, vajon láthatjuk-e még magyar földön ezt a görög triót, vajon lesz-e valaki, aki Milán helyett elhozza őket ide? Annyi biztos, hogy másnap délben a kompánia melegséggel a szívében búcsúzott el a budapesti cimborától, aki már sokadik alkalommal szállásolta el saját, lakótelepi lakásában a fellépő bandát, s azok kísérőit. Azt a jelenetet azért megnéztem volna, amikor éjszaka hat görög és egy magyar figura kutyát sétáltatva mászkál a Havannán.
Brotherhood of Sleep (GRE), Karst
2012. augusztus 30. Szabad az Á
Jegyár: 1000,-
www.facebook.com/brotherhoodofsleep
www.facebook.com/karstmiskolc
(FOLYTATÁS HOLNAP!)
downer