2012. 11. 23.
HANGRENGÉS (Kreator, Morbid Angel, Nile, Fueled By Fire koncert a PeCsában)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
HANGRENGÉS (Kreator, Morbid Angel, Nile, Fueled By Fire koncert a PeCsában)
Mille meglengette a Gyűlölet zászlaját a Városligetben. Ennek vagy kétezer-ötszázan örültünk. Látványos, zeneileg is ízes koncertet adott a német Alkotó, de a csütörtök este tartalmas eltöltése érdekében, békés adófizető családos polgárok, apukák, anyukák kimozdítása reményében a Morbid Angel, a Nile és a Fueled By Fire is odatette magát. A deathrash-eseményközpontból nem hiszem, hogy bárki is kedveszegetten távozott volna, szinte előkarácsonyi hangulat uralta a koncertterem falai határolta teret.
 
 
Sikerült igazi eseményjelleget adni a három amerikai banda fellépésével bővített budapesti koncertnek, melynek a német Kreator volt a főszereplője. (Persze megítélés kérdése, hogy ki milyen hangsúlyt tulajdonít az egyes fellépőknek, én itt megpróbáltam finoman jelezni, mit gondolok erről…) A két thrash és két death metal banda produkciójából álló csomag nagyon vonzó volt magában is, a jegyár is értékarányos volt és baráti, a közönség érdeklődését pedig messzemenőkig jelezte, hogy a korábban – óvatosságból – a Club 202-be hirdetett est nagyon hamar átkerült a PeCsa belterébe. Kiváló promóciós kampány vezette föl a showt, még videoüzenetekre is futotta a magyar rajongóknak a repertoárból – nem is hiába: a PeCsa kellemesen megtelt (2000-2500 fő). S ha talán a hasonló kaliberű Overkill–Destruction–Heathen–After All összeállításon picivel teltebb is volt a ház, ez talán a ritkább magyarországi jelenlétüknek köszönhető.
 
Hiszen: a Kreator nyáron a FEZEN-en már adott egy brutálisan jó koncertet, bemutatva új lemezét, a Phantom Antichristot, a Morbid Angel tavaly novemberben lépett föl a Club 202-ben, sokak félelmét eloszlatva: nem erőltetik a legutóbbi lemez death metal-idegen számait, a Nile pedig szintén 2011-ben, januárban látogatott el hozzánk, az A38-on a Melechesh és a Dew-Scented után folyamodott a misztikus fáraó-metálhoz. A kaliforniai thrasherek bár harmadszor hirdettek hálunk koncertet, másodjára léptek föl Budapesten.
 
Felemás érzéseket keltett bennem az est. Mindig panaszkodom, hogy túl későn kezdődnek a magyar koncertek, nem is beszélve az átszerelés ad hoc jellegéről. Na tessék, most jó korai koncertkezdésnek örülhettünk, túl korainak is. Eredetileg 17.45-kor csaptak volna a húrok közé a retrothrasherek, de végül némi facebookos hőbörgésre fél órával eltolták a startot. De ettől függetlenül a FBF koncertjére is félház respektált… Én pedig örültem, hogy éjfélre még haza is érek. Annyi bizonyos, hogy ha rajtam múlt volna (már miért múlt volna rajtam!), a MA is csak 45-60 percet kap a Nile-hoz hasonlóan, de ez egyéni ízlés kérdése. Összességében 4 óra tömény muzsikának néztünk elébe…
 
A FBF-nek nagy volt még ez a színpad, főleg, hogy látványilag nem tettek hozzá semmit a sikamikához, a daráláshoz, egyedül az énekes, a borzasztó irritáló hangi adottságokkal (rozsdás szög a bádogvödrön, karom a táblán) rendelkező Rick Rangelben volt igény az "elmozdulásokra", de ő meg a mikihez volt kötve. Lemezeik alapján inkább Exodus–Slayer-klónoknak tűntek, de a csütörtöki előadásban mintha a Sepultura hatása domborodott volna ki jobban. Szerintem ez a csapat már így is jóval nagyobb lehetőségekhez jutott, mint a cover/tribute/retro bandák többsége azt megérdemelné, holott a teljesítményük alapján egy antidiszkó-jellegű klubos (thrash-mosh) házibulinál nem érnek többet. Viszont! A hangzás tökéletes volt – náluk egyedül! Arányos, tömény, hangos, de hallgatható! További előrevetés: minden fellépő esetében a dobok szóltak a legjobban…!
 
Még mindig az Annihilation of the Wicked molinójával lép föl a Nile. Én nagyon komálom őket, az esti death-offenzívában ők képviselték a new school-vonalat, többször láttam már őket, s bár az említett lemez után én csak icipici elmozdulásokat regisztrálok a lemezeiken, azért hangzásbeli brutalitásban nagyon ott vannak. Most is csak úgy áradt a mindent elsöprő zenei cunami a színpadról, ám hordalék is akadt közte. Némileg aránytévesztett volt a gitárok hangzásbeli beállítása (a keverő mellett dekkoltam), kissé szétfolyó, örvénylő hatást keltve. Sanders, Kollias és Toler-Wade finomkodástól mentes, de ízletes sírrabló-metálja – az igen fiatal basszer sráccal kiegészülve – azonban így is nyerő volt! Kellően megalapozta fülileg a továbbiakat.
 
Khm. Nem vagyok Morbid Angel-fan. Soha nem tudtam olyan nagyon közel kerülni hozzájuk, kocamód, szelektálva csak. A C, D és H lemezeiket különösen kedvelem, a többi egyszerűen süket fülekre talál nálam. David Vincentért – aki a death metal David Lee Rothja (nem csak névazonosság mián; a black metalé a korábbi Marduk-énekes, Legion) – sem fájt a szívem, sőt, kifejezetten kedveltem Steve Tuckert! Ezért ez egy elfogult glossza a koncertjükhöz, ami alatt szinte kizárólag Tim Yeung dobos teljesítménye kötött le. Ő már a Nile uccsó számában sem bírta ki, s beszaladt Sanders mellé vokálozni, lepacsizni… Na, persze, hiszen velük is fellépett már nem egyszer korábban! Imádtam a játékát a Vital Remainsben, s a Divine Heresyben szintúgy! Olyan látványosan dobol, hogy Tommy Lee is pislogna csak, de death-hősünk – glamster kinézete ellenére – blastbeatekben is utazik… Az ő hangzásuk is maszatos volt, s ha Vincent nem akkora pózőr, a színpadi munka egyedül Yeungra hárult volna. Végre láttam, hallottam őket, de – mondjuk így – én a Kreatort vártam.
 
Tízkor aztán jött is az Alkotó. A beharangozott 3D-s show-elem először egy az egész színpadot eltakaró vetítővászon képében mutatkozott: a zenekar története pergett a vásznon egészen a jelenbe nyúlva az idei lemez intójáig, amikor aztán lehullt a lepel, s Mille megidézte a címadót. A színpadképet 3D-hatású kulisszák uralták a lemezborító rajzaival, plusz Ventor egy kétlépcsős emelvényen trónolt, ahová a gityósok sűrűn felkapaszkodtak – Millének mindkét fenti oldalon volt kihelyezett mikije. A dobemelvény tövében pedig ősmadármaradványok képei riogattak. Okosan komponált volt az egész (esztétikai ambivalenciája ellenére), ahogy a fény is – egy fiatalabb hölgy végezte ennek irányítását a keverőállásban! Nagyon szimpatikus volt, hogy ekkora hangsúlyt helyeztek az új lemez dalaira: a címadón kívül még három szám hangzott el róla. Úgy vagyok vele, a Ph. AC. olyan, mint egy öreg, kényelmes fotel, ami divatjamúlt, ósdi, kopott, kicsit büdös is, de semmi pénzért nem válna meg tőle az ember, csak abban szeret pihenni. "Új nóvum" nincs benne, de meggyőzően szintetizálja a zenekar saját legjobb pillanatait. Volt még Hordes of Chaos, Endless Pain, Pleasure To Kill, Extreme Aggressions, People of the Lie, Violent Revolution, Enemy of God, s na, igen: Betrayer és Flag of Hate, Tormentor, kompakt kis koncert volt a maga 90 percével. Kicsit talán túl rutinos is, mégha nem is Megadeth-szerűen, de azért itt is kevés teret adtak az improvizációnak, mármint látványilag is. Az nyilvánvaló volt – Ventor ide vagy oda – a többiek Mille kísérőzenészei – ezt épp az állandó arctalanság kihangsúlyozása, a füstfelhőbebújás mutatta. Arcukat az első két soron kívül biztos nem látta senki, de minek is… Egyedül egy prelűd erejéig kapott saját jogán szerepet a finn gitáros Sami, akikor egy spanyolos-reneszánsz darabbal választotta szét a főműsoridőtől a tkp. – de máshogy nem jelzett – ráadásblokkot.
 
Mille hangját mindig is szerettem, de így élőben mintha az acsarkodás némi magas felhangokba tolódott volna, a hisztéria kapott némi fejhangot. Náluk is bosszantóvá vált a végére, hogy a gitárok aránytalanul alulkevertek voltak, a hangzás ettől bekásásodott. Érdekes volt ebből a szempontból a régi, legkorábbi számok elővezetése, megítélése, mivel ezek amúgy sem a feszességükről népszerűek, itt eléggé elmosódtak a hangok, masszásodott a hangzás. Emiatt én azonban annyira nem mérgelődtem, inkább léggitárt ragadtam.
 
Felemás érzések – írtam fentebb. Nos, összességében jól szórakoztam, az eseményjelleg miatt minden kedves ismerős tiszteletét tette a Városliget intézményében, így a találkozások külön örömforrást biztosítottak. A merchpultnál – nem újdonság – ezúttal is meglátszott pénzünk érték(telenség)e, tkp. bolti árakon voltak kaphatóak a cuccok. Vincent és Yeung külön dedikálása az 1500 forintos poszterjeikre sajnos nem tudom, hogyan sikerült…
 
Zeneileg változatos szettet kaptunk, ha nem is minden nyűgözött le teljesen, nem maradt semmi figyelmemen kívül – a Kreator pedig láthatóan kirobbanó formát mutatott. Nem ért csalódás.
 
RIP
 
KREATOR, MORBID ANGEL, NILE, FUELED BY FIRE
Budapest, PeCsa, 2012. november 22.
Belépőjegy ára: 5999/6999 Ft

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés