2012. 12. 30.
NEM TISZAVIRÁG-ÉLETŰEK (EFFRONTERY LEMEZBEMUTATÓ KONCERT A YUKBAN)
Analfabéta marketingmenedzsernek vagy őrültnek kell lenni ahhoz, hogy valaki lemezének megjelenését karácsonyra, bemutató koncertjét december 29-re igazítsa. Bár a magyar extrém zenék undergroundjának virtuális színterén ennek különösebb jelentősége úgysincs. Talán még kiemeltté is minősíti az időzítés az eseményt. A Martfűről indult Effrontery végre kiadta külcsínét tekintve is roppant igényes és vonzó első albumát – ennek ünnepén merültünk alá a kéklő pokolba.
Még 2010 tavaszán az Oral Climax fanzine 5. számában olvastam az előttem mindaddig ismeretlen Effrontery zenekarról. Felbuzdulva a cikken, megrendeltem az akkor már 5 éves demót, a Flaming Mudot. Lipák Péter gitárostól, akivel személyesen találkoztam, még zenekari logós felvasalható matricát is kaptam – a ’80-as évek metálközegének emlőin nevelkedve ennek különösen örültem, habár aztán csak eltettem "ereklyeként", nem használtam föl. A CD-n található két számot és intrót viszont rengetegszer hallgattam, nem győztem betelni az ízes gitárszólamokkal, melyek a zúzással harmonikusan megfértek. Azóta várom, hogy részt vehessek egy E-koncerten, s újabb hanganyaggal kényeztessem hallójárataimat. Most eljött a pillanat!
Közvetlen karácsony előtt posztolta ki a zenekar, hogy már megérkeztek hozzájuk a CD-k, s a 29-i lemezbemutatón természetesen hozzá is lehet férni ezekhez. Izgatottan vártam tehát az estét. Mivel aznap is hívott a munka, eleve csak fél tíz magasságában tudtam a helyszínre érni. Ugyanakkor a HEROIC (családi problémák a Fb-poszt szerint) kiesése miatt átvariálódott a fellépők sorrendje, így sajnos a kezdő SADISTIC MINDról lemaradtam. A csapat a Facebook-oldalán úgy számol be a fellépésükről, mint kevésbé sikerültről, így talán szerencsésebb is máskor hallanom/látnom őket. De addig is mindenkinek ajánlom a Below Vol. 1. című hazai thrash/death bandákat bemutató válogatás(kazettá)t – mp3, YouTube –, ami alapján én is megismertem a banda zenéjét: itt elérheted a kiadvány hanganyagát!
Következett – nálam itt kezdődött az est – a NAMELESS FEAR fiatal gárdája, akik hatáskeltés gyanánt a Mandatory Suicide-dal indítottak. Aztán sorjáztak a számaik, de a death-es, thrashes, vagy akár nordikus szelek még egy alakulási folyamat elején járó, kiforratlan zenekart mutattak, kicsit bele is fásultunk a produkciójukba.
A hülye nevű MEGAZETOR egy ideje eltűnt a szemem elől, kíváncsi is voltam rájuk, a Dying Process lemezük még 2008-ban jelent meg. Azt kell mondjam, gitárban nagyon ott vannak a srácok, kár, hogy kicsit alulkeverték őket, leginkább pedig őket hallgattam volna. Igazából nem is bántam volna, ha vokál nélkül nyomják a néhol cynices témákat, önmagukban is megállják a helyüket. Drazsé énekét aszinkronban lévőnek éreztem a zenéhez képest, széténekli a dalokat. A koncertjük vége egy Carcass-dalba torkollott aztán.
Hosszas huzavona után meglepő taglétszámmal állt színpadra az est főszereplője, az EFFRONTERY. Trióra számítottam, ehelyett Lédeczi Zsolt (lásd még pl. Paediatrician) állt a mikrofon elé, s Sasvári Ferenc posztolt másik gitárosként (ő hangmérnőkként is részt vett a lemez munkálataiban). Dobosként persze a másik alapító: Filák Zsolt volt jelen. Basszer viszont nem volt! A lemezen is Lipák Péter bőgőzött, a koncerten "japán – vagy kínai – basszer" játszott. Színpadkép tekintetében a hely adottságait figyelembevéve pusztán egy logós molinóra telt, illetve Péter logós pólóban feszített, Ferenc alkatilag Robb Flynn-esre vette a figurát, Lédeczi Zsolt Psycroptic pólóba öltözött erre az estére, míg Filák Zsolt, megmosolyogtatóan, először nyakig begombolt kék kockás ingben tevékenykedett a beállásnál, majd a koncerten puritán fehér pólóban nyomta – nem is akárhogyan, az állunk a földön koppant! Csúcson teljesített a szerkója mögött! De a többiek is topon voltak, kár hogy náluk is alulkeveredett a gitár, pedig az ő esetükben fokozottan igaz, hogy muzsikájuk lelke ott lakozik, az old és new school (Morbid Angel, Death, Nile, Cynic) progresszív death metal metszetében, sajátosan, egyedi módon tálalva, megspékelve vonósokkal, fúvósokkal, akár jól elhelyezett női énekkel…
Mint utólag kiderült, az egész lemezt (intro, 8 szám, outro) eltolták, s a közönség szerintem harapott rájuk. Nagyon hatásos, zeneileg kvalitásos produkció volt, a lemeznek még van két napja az év végi listámra kerülnie, amire minden esélye megvan! Hallgassátok őket ti is!
RIP
Effrontery, Megazetor, Nameless Fear (Sadistic Mind)
Budapest, Kék Yuk, 2012. december 29.
Belépőjegy ára: 1000 Ft (lefogyasztható)