2012. 12. 31.
HALLGATÓBARÁTSÁG (2012 ☺-JAI)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
HALLGATÓBARÁTSÁG (2012 ☺-JAI)
Idén sokkal lazultabban hallgattam zenéket, semmi görcs, semmi erőlködés – próbáltam fogyasztói énemből lefaragni legalább: ne kapkodva hallgassak zenéket, csupán csak azért, mert már a kanyarban a következő kettő… három… tucat. Így is szép számú vadiúj kiadvány/zenei produkció ért el, melyeknek persze csak töredékét értékeltem a blog felületén. Összesen 238 (+5-15) alakított hangképződmény landolt nálam – demo, kislemez, EP, koncertfelvétel, válogatás, gyűjtemény, (dupla) nagylemez –, legtöbbje digitális formátumban, a magyar előadók hanganyagai (49) CD-n. A felhozatal jobbnak tűnt, mint tavaly; vagy egyértelműbbnek az értékelés, talán a fenn említett "békülékenység"-nek köszönhetően.
 
KONCERTFRONTON – itt (a részvételemmel zajlott 18 alkalomból) kettő kivételével mindegyikről olvashattatok a blogon – sem lehetett okom panaszra. Csupán két jelen-nem-létet sajnálok az idei lehetőségekből: a FEZEN (Machine Head, Testament, Kreator) és a FEKETE ZAJ fesztiválok (Sólstafír, Hexvessel) kínálata igazán vonzó volt. Némileg vigasztal, hogy a Kreator novemberben a PeCsában is zúzott, az izlandiak pedig 2013. március elején a norvég Sahggal lépnek föl a Dürer-kertben.
 
Álljon itt akkor a leginkább emlékezetes koncertek listája:
 
2012 ☺ KONCERTJEI:

Pontszerző helyen:
 
 
MAGYAR ALBUMOK terén a magyar viszonyokat tekintve blabla… nem kell szégyenkeznünk: pont annyira népszerűek és sikeresek formációink, amennyire megérdemlik, amennyire megteremtik annak lehetőségét. A 10+1-es listámon szereplők közül kettőt recenzáltam év közben, így a többit most kommentálom röviden.
 
2012 MAGYAR ☺-JAI
(abc-sorrendben, zárójelben a megjelenés dátuma)

Aebsence: …dead (november 23.)
At Night I Fly: September Kills (EP november 5.)
Blind Myself: Négyszögöl 1-2. (EP július 24., dec. 19.)
Chief Rebel Angel: The Black Horn (július 24.)
Effrontery: MayFly (december 21.)
NeoKhrome: Perihelion (október 27.)
ScerrA: In Via (október 10.)
Sear Bliss: Eternal Recurence (január 23.)
 
+1
Yellow Spots: Agylebenyflört I. (december 1.)
 
 
A gödöllői AEBSENCE 10 év hanganyag-megjelentetési szünet után jelentkezett 10 új számmal, amelyek persze a maguk nemében tökéletesek… mintha az Unusual második részét adták volna ki – így újdonságértéküket csak a "megelőzőségük" írja felül. Ha azonban így "folytatják", a következő albumnál már a lekörözöttség lép színre… (A nemzetközi sztárbandák közül a Soundgarden visszatérése szolgálhat "párhuzamként": az idei King Animalt akár közvetlenül az 1996-os Down on the Upside után is kiadhatták volna!)
 
Progresszív szupercsapat a Bátky Zoltánt frontvonalba állító AT NIGHT I FLY. Négyszámos bemutatkozó EP-jük igazán kellemes hallgatnivaló, erőteljes, jó hangzású, kellően progresszív (metal), ugyanakkor annyira nem rugaszkodtak el az ismert sémáktól, de nagyon jól variálták, szelektálták azokat – ebben az értelemben szélesebb közönségbázist is kiépíthetnek az erre fogékonyak körében. A beetetés sikerült, én bekaptam a horgot…
 
A BLIND MYSELF abszolút a saját útját járja, és kísérletezik a befogadástechnikákkal, -stratégiákkal: Négyszögölük vizuálisan is értékelhető 2x3-as (fele)része zeneileg az extrémitásoktól talán távolodik, s a rockosabb megoldásokhoz közelít, de a felszabadultság (fanyar) érzetének hiteles közvetítő csatornája. Grimaszba hajló mosolyt csal(nak) az arcunkra…
 
Egyszer csak megjelent. A CHIEF REBEL ANGEL új lemezével, mint valami vakvágányról ismét forgalomba állított vonat újra zakatol, nem is akárhogyan. A Black Horn az igényes, cizellált zúzás slágereit tartalmazza.
 
Lipák Péter gitáros zsenialitásáról a 2005-ös Flaming Mud demo mindössze két száma győzött meg. Azóta vártam, hogy az EFFRONTERYnek újabb hanganyaga jelenjen meg. Nem hiába, erről az év végi lemezbemutató koncert is maximálisan meggyőzött. A technikás, amerikai hagyományú death metalra visszatekintő, de egyéni és friss hangvételű muzsika feltétlenül ajánlott hallgatnivaló.
 
Igazán különleges albummal rukkolt elő a NEOKHROME. A Perihelion egyáltalán nem következik a Manyák Péterrel közös NeoChrome-ból, viszont teljesen más a vokalista Angerseedjéhez (Maniak zenekarainak mindig jóhangzású neve volt, lásd Carbon Cage) képest. A Vasvári Gyula vezette debreceni trió egy különleges, művészi-légies poszt black metalos irányba lépett (Enslaved, Borknagar párhuzam). Szférikus, tele meglepetésekkel!
 
A SCERRA a Watch My Dying védőszárnyai alól kikerülve már önállóan gyűjti közönségét, amire az In Via révén komoly alapokat is teremtett. Az eklektikus szimfonikus metál, nem kevés helyen persze giccses, de szórakoztató módon – szerintem ebből még kisülhet valami érdekes, ez most bizalmi szavazat…
 
A SEAR BLISS Eternal Recurence című lemeze jelentős mértékben visszaadta a hitemet abba, hogy van még potenciál a hazai extrém/black metál színtér főleg nemzetközileg elismert képviselőjében. Nagy András eddig még mindig talpra állította zenekarát, megújította muzsikáját. Ez a januárban kiadott, szimpla borítós album év végére sem kopott meg, hacsak nem a fizikai formátuma a hallgatások számától…
 
Nem kakukktojás, egyszerűen csak nem metál: a YELLOW SPOTSot még tavaly, az idei nagy nyári szakadás előtt láttam koncerten: szenzációs volt! Azóta a dobos Schleki körül mindenki új, de a színvonal a régi. Az igényes kiadásairól ismert (pl. Special Providence) Hunnia Records digipackes DVD-tokba csomagolta az Agylebenyflört I-et, minden egyes dalhoz külön képregény olvasható/nézhető a bookletben – érdemes rá már csak ezért is beruházni! Meg persze az olyan slágerek okán, mint a Feri, a szadista, a Műkezes fűszeres, a Mongoloid didi – swing punk-drukkerek ki ne hagyják!
 

Ugyan a listára nem jutott föl, de hallgatásra érdemes az idei termésből a KRAMPÜS (Mental Holocaust), a CONAN’S FIRST DATE (The Devil is on the Loose), a NADIR (Exitus), a SIN OF GOD (Limbus) és a KILL WITH HATE (Voices of Obliteration) lemeze is.
 
Az év elején pedig új hanganyaggal jelentkezik a BORNHOLM (Inexorable Defiance), a LIMB FOR A LIMB (Aberration Complete), a TYRANT GOATGALDRAKONA (Horns in the Dark) és a HEROIC (Hordes). S remélem, a MÖRBID CARNAGE (Merciless Conquest) és a TEURGIA (Memento of Ancient Memories) rég várt lemezei is kiadásra kerülnek, valamint a demójukhoz hasonló minőségi anyaggal rukkol el a NECROSODOMY.
 
 
Hogy a NEMZETKÖZI MEZŐNYBŐL kiket hallgattam a legtöbbet? Mert hiszen nem tennék olyan kijelentést, hogy az általam választottak lennének "a legjobbak". Éppen csak ezek vonzottak be idén leginkább a világukba, kényszeríttetek arra, hogy újra és újra meghallgassam őket. Ráadásul a "nagy versenyben" csupán a pontozóbíró (jelenül: alkalmi én) köti össze ezeket a zenekarokat, zenéket. (Ahol méltatás született ott link, más esetben rövid kommentár.)

 
2012 KÜLFÖLDI ☺-JAI (~189-BŐL 20)
 
Mindenek előtti különdíj:
EYEHATEGOD (US): New Orleans is the New Vietnam
          (augusztus 30.)
– ez a magányosan publikált dal ezerszer többet nyújtott nekem a Down EP-jénél; pedig semmi spanyol viasz, de hangulatkeltésben erőteljesebb.
 
1. KREATOR (D): Phantom Antichrist (június 1.)
2. PRIMAL ROCK REBELLION (GB): Awoken Broken
          (február 27.)
3. DIABLO SWING ORCHESTRA (S): Pandora’s Piñada
          (május 22.)
4. BLESSED BY A BROKEN HEART (CAN): Feel the Power
          (január 24.)
– Mad Max-imágójú haj/stadion/sleeze/GNR a ’80-as évekből cyber hangzással; ismét egy sikeres múlt-újraértelmező (de nem retro) próbálkozás.
5. ENSLAVED (S): Riitiir (szeptember 28.)
6. MOONSPELL (P): Alpha Noir/Ómega White (április 27.)
– művészi ikerlemez, nem giccses, a portugálok (mindezidáig) alkotói csúcspontja.
7. WITCH MOUNTAIN (US): Cauldron of the Wild (jún. 12.)
8. IRON MAIDEN (GB): En Vivo! (DVD + CD március 26.)
– csak a hanganyagot ismerem, de az letaglózóan erőteljes, hangulatos, nálam ez volt az év koncertlemeze.
 
 

9. MASTER (US): The New Elite (július 5.)
– a "horzsoló", durvazene-szekció idei abszolút királya ez a jelenleg cseh földben/-ön tenyésző régivágású death-alakulat; nagyon elkapott ez a lemezük, de hozzá kell tennem, messze nem vagyok a Speckmann-életmű ismerője, így nekem az újdonságerejével (is) hatott. Amerikai alapok, de olyan különleges fifikát is érzek itt, amit anno a Krabathor, vagy a későbbi Hypnos alkotásain…
10. ASPHYX (NL): Deathhammer (február 27.)
11. AMON (US): Liar In Wait (május 23.)
12. BLACK BREATH (US): Sentenced To Life (március 27.)
13. INCANTATION (US): Vanquish in Vengeance (nov. 26.)
– némi kihagyás, de stabil visszatérés; John McEntee gitáros felfrissülve ereszti szabadjára jellegzetes, energikus death metal-dalait.
14. TESTAMENT (US): The Dark Roots of Earth (július 27.)
– többet is ki lehetett volna hozni ebből a lemezből, hullámzó a teljesítmény, egy nagyon durván jó EP mindenesetre rejlik benne; a bónuszok közül pedig a Powerslave tunningja hatásos.
15. DYSRHYTHMIA (US): Test of Submission (aug. 28.)
16. KRALLICE (US): Years Past Matter (augusztus 25.)
 
 


 
17. DEFTONES (US): Koi No Yokan (november 13.)
18. BLACK COUNTRY COMMUNION (US): Afterglow
          (október 30.)
19. UFO (GB): Seven Deadly (február 20.)
20. ZZ TOP (US): La Futura (szeptember 10.)
– a finomra hangolt dallamos szekcióból persze a Deftonest még jócskán többször kell meghallgatnom, bár már első hallásra nyilvánvaló volt zsenialitása, jólehet, én az első két album megszállottja vagyok. A másik három öregfiúk-gyülekezete pedig ifjakat megszégyenítő vehemenciával, kiemelkedő dalszerzői képességgel lopta be magát a hallójárataimba és a szívembe.
 
 

Bár nem hallgattam őket olyan sokat (mint a fentieket), azért nem lehet elmenni szó nélkül a következő teljesítmények mellett: DEATHSPELL OMEGA (Drought EP), IHSAHN (Eremita), KONG (Merchants of Air), ANNEKE VAN GIERSBERGEN (Everything Is Changing), CRUCIFIED BARBARA (The Midnight Chase), T. R. A. M. (Lingua Franca), PARADISE LOST (Tragic Idol), SLASH (Apocalyptic Love), SIX FEET UNDER (Undead).
 
Zenében is gazdag, boldog új esztendőt!
 
RIP
Kulcsszavak: 2012 lemezlista

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés