2014. 04. 17.
Kriptaszag, technodeath, avagy ki a legkeményebb?
1997-ben, a ReLoad megjelenésekor Lars Ulrich, a Metallica dobosa úgy nyilatkozott, hogy a metál messze a legkonzervatívabb zenei műfaj, hívei nem igazán tűrik a változást, ugyanazt akarják kapni a zenekaroktól, ami által megszerették azokat. Kétségtelen, hogy bár a death metal szubzsáner sem mentes valamiféle változatosságtól, azért még mindig az egyik legbehatároltabb stílus a súlyos muzsikák közt. Minthogy hamarosan tervezünk erről egy többagyas és többkezes eszmefuttatást, most nem megyek bele abba, mit tekintek produktívnak a zsáner szempontjából (esetleg dobnám a kukába az egészet, mert megújulni képtelen), inkább közreadok két friss tételt.
Az egyik a Massacre zenekar nemrég megjelent, Back from Beyond című albumának intrót követő nyitódala, íme:
Az egyik a Massacre zenekar nemrég megjelent, Back from Beyond című albumának intrót követő nyitódala, íme:
A másik pediglen a lengyel Vader május 30-án megjelenő, Tibi et igni címre keresztelt anyagáról az első hivatalos fölvétel:
Na mármost, mivel az egyébként a stílus technikásabb vonalán mozgó, egyébként (élőben is) kiváló Dying Fetus legutóbb elég lapos lemezzel jelentkezett (Reign Supreme, 2012), s amúgy is érzékelhető a különbség az old school kriptaszag és a technodeath közt (a deathcore-t ne is említsük, hibrid szülemény az), tudunk-e számunkra kedveset választani manapság? (A kérdés nyilvánvalóan leszűkítő, bizonyos tekintetben korlátozza is a véleményformálást, de igyekszünk elmemozdító dilemmákkal előjönni legközelebb.)