2010. 12. 07.
Megoldjuk. Rock and roll. – Bret Easton Ellis iPodja
A napokban jelent meg magyarul, az Európa Könyvkiadó gondozásában Bret Easton Ellis új regénye, a Királyi hálószobák (Imperial Bedrooms). A szerző – akit legtöbben valószínűleg az Amerikai Psycho kapcsán ismernek – kultikus első művéhez, az 1985-ben publikált Nullánál is kevesebbhez (Less Than Zero) visszanyúló szöveg egyik érdekessége, hogy – Ellis más regényeihez hasonlóan – fontos szerepe van benne a daloknak, illetve dalszövegeknek.
Anélkül, hogy ez alkalommal hosszabban kitérnénk a zene szerepére a regényekben, annyi megjegyezhető, hogy mind a Nullánál is kevesebb, mind a folytatásként aposztrofált Királyi hálószobák című művekben a dalok valamiképp reflektálnak az epikus világ eseményeire, pontosabban előrejeleznek bizonyos történeteket, lehetőségeket. Mindez nem is lenne különösebben revelatív, azonban a szereplők életvilágának kontextusa miatt számos értelmezési lehetőség számára nyílik általuk horizont. Valamennyi Ellis-szövegnek a valószínűleg legkülönösebb, enigmatikus hivatkozása a többek által feldolgozott The Sunny Side of the Street (Az utca napos oldala), mely anélkül, hogy az elbeszélők konkrét, szubjektív reflexiót tennének rá vonatkozóan, valamiért hangsúlyos szerepet tölt be életükben.
Anélkül, hogy ez alkalommal hosszabban kitérnénk a zene szerepére a regényekben, annyi megjegyezhető, hogy mind a Nullánál is kevesebb, mind a folytatásként aposztrofált Királyi hálószobák című művekben a dalok valamiképp reflektálnak az epikus világ eseményeire, pontosabban előrejeleznek bizonyos történeteket, lehetőségeket. Mindez nem is lenne különösebben revelatív, azonban a szereplők életvilágának kontextusa miatt számos értelmezési lehetőség számára nyílik általuk horizont. Valamennyi Ellis-szövegnek a valószínűleg legkülönösebb, enigmatikus hivatkozása a többek által feldolgozott The Sunny Side of the Street (Az utca napos oldala), mely anélkül, hogy az elbeszélők konkrét, szubjektív reflexiót tennének rá vonatkozóan, valamiért hangsúlyos szerepet tölt be életükben.
Imperial Bedrooms - trailer
A 2008-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon arra a kérdésre, mi ennek a dalnak a jelentősége a regényekben, mit jelent számára e dal, az addig játékos és ironikus Bret elkomolyodott, s csendesen, kedvesen annyit felelt csak, erre nem szeretne válaszolni, mert mélyen személyes dologról van szó.
Ha más nem is, annyi tanulsága vélhetően van mindezeknek, hogy a szövegek, melyek körülvesznek bennünket, gyakran anélkül válnak életünk történeteinek elbeszélőivé, hogy akár csak különösebben vonatkoztatni tudnánk őket. Domonkos István korszakos, Kormányeltörésben című verse szerint, „élet frázisait / emberbőr kötésben /adják ki írók”, vagy amint egy Kispál-dalban hallhatjuk: „mert az élet szolgája a kimondott szónak”. A dalok életünk titkairól beszédesek, ha ezek kimondva frázisnak bizonyulnak is.
Ellis új regényét a Nullánál is kevesebb filmadaptációjának főszereplője, Andrew McCarthy olvassa az Imperial Bedrooms hangoskönyv-változatában.
Érdekes választás e szerepre a színész, az IB elbeszélője, Clay ugyanis a könyv első oldalain maró kritikát fogalmaz meg az adaptációra vonatkozóan. A fikció mégis él, s úgy tűnik, az öregedő Clay szerepe nem tud elkülönülni – legalábbis a könyv amerikai kiadója szerint – Andrew McCarthy-tól. Minthogy iróniát nemigen fedeztünk föl benne, inkább csak szomorúan szemléljük, ahogy szegény McCarthy látványosan szenved az értelmezés kihívásaitól (vagy ez a szerepe?). A háttérben pedig ott kuncog Ellis, aki úgy tűnik, nagyon is érti ezeknek a nem-értéseknek a logikáját, s ebbéli aggályainak az Imperial Bedrooms turnéjának ausztrál állomásán is – mint oly sokszor – humorosan hangot adott. Amint Sean Bateman fogalmaz A vonzás szabályaiban: „Megoldjuk. Rock and roll.”
Kulcsszavak:
Bret Easton Ellis