Újabb örömtáncot járhattak a stonermuzsikák magyar rajongói, ugyanis május 12-én Budapestre látogatott a több szempontból is legendának számító Sleep. Bár a Club 202-ben lezajlott koncert nem vonzott akkora tömegeket, mint tavaly a Kyuss Lives! fellépése, de Matt Pike-ék senkitől sem zavartatva mutatták meg, milyen az, mikor egy füstmentes helyet vonnak be vastagon narkotikumokban pácolt szerzeményeikkel. ...
tovább >>
Mivel idén márciusban megjelent nagy kedvencem, a Black Sheep Wall második albuma, a No Matter Where It Ends, így ismételten késztetést éreztem arra, hogy kifaggassam a srácokat néhány dologról. Szerencsére most is készséggel álltak kötélnek, és ezúttal még a válaszok is egészen gyorsan megérkeztek. Ezúttal a dobos Jackson reagált, illetve egy esetben a gitáros Scottnak szegeztem egy kérdést. ...
tovább >>
Kiadós szünetet követően 2012-ben végre új lemezzel örvendeztette meg rajongóit a Black Sheep Wall zenekar. A brutális, lassú és nyomasztó "nihilcore"-brigád ugyanott folytatja, mint ahol a zseniális I am God Songs esetében leálltak: a No Matter Where It Ends című új album szintén nem az éteri dallamok himnikus megéneklését tűzte ki célul, sokkal inkább a mélységek további kitágítására vállalkoztak. ...
tovább >>
Veszélyes, már-már a testi és szellemi épséget sem kímélő vállalkozás lenyomata olvasható az alábbi sorokban. Régóta érett már a gondolat, hogy a kilencvenes évek, s a jelenkor egyik legmeghatározóbb zenekarának, az oaklandi Neurosisnak végigtekintsem eddigi, lassan három évtizedes pályáját, hogy számomra is világosabb legyen, hogyan jutott el ez a csapat az egyszerű hardcore-tól ahhoz a totálisan kiüresítő, lételveszejtő muzsikáig, amely manapság is...
tovább >>
Veszélyes, már-már a testi és szellemi épséget sem kímélő vállalkozás lenyomata olvasható az alábbi sorokban. Régóta érett már a gondolat, hogy a kilencvenes évek, s a jelenkor egyik legmeghatározóbb zenekarának, az oaklandi Neurosisnak végigtekintsem eddigi, lassan három évtizedes pályáját, hogy számomra is világosabb legyen, hogyan jutott el ez a csapat az egyszerű hardcore-tól ahhoz a totálisan kiüresítő, lételveszejtő muzsikáig, amely manapság is...
tovább >>
Egy közösség, egy társadalmi vagy kulturális csoport szokásai, hite, ízlése nem napok, évek, hanem évtizedek alatt változik. Hazánk metálos közönségének zenehallgatási szokásai is jelentős módosulásokon mentek keresztül a 80-as évek közepe óta. Már régen nem is egy, kizárólagos közösségről beszélünk, sőt, a korábban domináns értelmezési platform(ok) már egyre kevésbé mérvadó(ak). Ám érdemes pillantást vetni a némileg zárványként...
tovább >>
A budapesti Torn From Earth zenekar nagyjából abban a tempóban dolgozik, mint amilyen sebességgel zenéjük is "száguld": szép komótosan, megfontoltan, a minőségi szempontokat figyelembe véve. 2009 után idén végre újabb kislemezt állítottak a hazai underground zajos tömegébe. Aki figyelemmel kísérte a gárda körüli történéseket, valószínűleg nem lepődött meg azon, hogy a srácok némileg módosították stílusukat az előző kiadványon hallott dalokhoz...
tovább >>
Mintha láncfűrész szólt volna hozzám – ferdítem el a seattle-i zenekar hangzása irányába János látomásainak gyűjteményéből az idézetet. S valóban, ha a tengeren túli (hang)tartományok közül ignoráljuk Texast és hősét, valamint felejtjük a jackyles Jesse James Dupree favágó-dalát és mutatványát, akkor csakis a Black Breath Entombed/Dismember-örökös, szikraesőt produkáló őrlő (gitár)hangzása ugrik be. Második lemezük rövidebb és jobb is az...
tovább >>
Zenei találékonyság, sokrétűség, alázat, otthonoság-érzet, egyedi megoldások, kiváló komponáló készség, tudatos visszafogottság a virtuozitásból a dalok hatásosságának érdekében – az Iron Maiden-gitáros Adrian Smith a Sikth-frontember Mikee Goodmannal együttgondolkodva a kreativitás régóta nem tapasztalt produktumát tudta prezentálni közös projektjük, a Primal Rock Rebellion keretében. Debütáló lemezük a finn kiadó ellenére igazi ínyenceknek való...
tovább >>
Ha férfias szórakozásra, mégis kényeztető felüdülésre vágysz, a legegyszerűbb, ha az aromafürdő és a masszázs helyett nekrotikus környezetet varázsolsz magad köré – ám ha félsz a hullaházban, vagy a temetőben, elég, ha a kanapé és az íróasztal között félterpeszben billegeted magad képzeleted színpadán: némi death/grind muzsika, kellemesen öblös és bugyborékoló hanggal testet, lelket bőrradírként simogatva távolítja el az elhalt...
tovább >>